Taródi vár - Sopron

Taródi vár bemutatása

Sopron egyetlen ma is álló vára a Taródi-vár a Lővérek egyik ékessége. A vár a magyarországi vízionális építészet legjelentősebb alkotása. Nevét építőjéről és tulajdonosáról, Taródi Istvánról kapta. A vár építője, id. Taródi István 1925-ben született és 2010 februárjában, 85 éves korában hunyt el. Sírja a soproni Szent Mihály temetőben található. A vár Taródi István 50 évi keze munkáját dicséri. Az egykori várúr sok próbát állt ki kamaszkori álmáért.

A vár alapterülete mintegy 4300 m²; a legmagasabb torony húsz méter magas. A falakba és tornyokba Taródi István mintegy kétszáz vagonnyi követ és téglát épített be. Eközben törekedett a középkori várakban megszokottakhoz hasonló helyiségek kialakítására, így van az épületegyüttesben kút, lovagterem és borház is. A várba szabályos felvonóhídon juthatunk be, a tornyokba csigalépcsőkön kapaszkodhatunk fel.

A huszadik életévéhez közeledő Taródi István első várát, amely egy fából készült építmény volt, még szülei telkén építette fel. Majd házasságkötése után elhatározta, ha sikerül a Lővérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és a saját telkén állítja fel újra. 1951-ben ez meg is történt.

A Kolostorerdő szegélyén nyújtózkodó új birtokára felcipelte a belvárosi ház udvarán lebontott favárat, majd az új helyén felállítva megkoronázta vele a Felsőlővéreket. Az egyik erkélytartó gerendára kitett egy kitömött baglyot. Ekkor a helybeliek elnevezték Bagolyvárnak a különös építményt.

A kővár építését 1959-ben kezdte meg, miután kerékpárral végigjárta az országot (részben gyermekeivel), és tanulmányozta a hazai ősi várakat, illetve azok romjait.

Az épületegyüttesbe különböző becslések szerint 150–200 vasúti kocsira való követ épített be Taródi István, nagyrészt egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. A vár előkertjében örökzöld növények pompáznak - közöttük mintegy kéttucatnyi, Magyarországon egzotikus ritkaságnak számító faj. A gneiszen kialakult savanyú talaj pedig kiváló helyet biztosít a szelídgesztenyének. A várkertben több fa vadon, magától eredt meg. Taródi István nyugdíjazása előtt, 1986-ban, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de nem bírta véglegesen abbahagyni álma megvalósítását. Egészen haláláig folytatta munkásságát.

Az építés történetét 2007-ben kiadott „A Soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása” című könyvében mutatta be a nagyközönségnek.